Ön hogyan készül erre?

2020. március 24-én a Magyar Közlönyben megjelent 57/2020. (III. 23.) Korm. rendelet korlátozza a végrehajtásokat a jelenlegi veszélyhelyzet idején. Úgy rendelkezik, hogy a kihirdetett szabályok a vészhelyzet megszűnését követő 15. napig maradnak érvényben. Ezen időszak alatt végrehajtói kézbesítésre nem kerülhet.

Az említett rendelet a veszélyhelyzet megszűnéséig megtiltja a hagyományos árverést, a helyszíni eljárást, illetve a helyszíni eljárási cselekmények foganatosítását. Ez vonatkozik a lefoglalt gépjárművek forgalomból történő kivonása iránti intézkedésekre is.
Ettől függetlenül a végrehajtók munkája nem szünetel, az adategyeztetések, a postai vagy elektronikus kapcsolattartás folytatódik, s így a végrehajtási ügyek tovább haladhatnak.

Az adóhatóság előtt folyamatban lévő végrehajtási eljárások a veszélyhelyzet ideje alatt szintén szünetelnek. Ez alól kivétel a kötelező járványügyi intézkedések megsértése miatt kiszabott követelésekre folytatott eljárások.

Sajnos a levonások viszont nem szünetelnek

Akinek a hiteltartozása már végrehajtónál van és már eddig is vonták a tartozását a fizetéséből vagy a nyugdíjából, annak azzal kell számolnia, hogy ezt továbbra is vonni fogják.

Hiába az állásukat és egyben a jövedelműket elvesztő állampolgárok megsegítését célzó kormányintézkedések – a hitelek törlesztésének moratóriuma, a kilakoltatási moratórium, az adótartozások behajtásának szüneteltetése, valamint a kisadózók és a kiemelt szektorok adóterheinek a csökkentése – az említett csoport a jelenlegi rendelkezések szerint nem lélegezhet fel teljesen.

És a folyamatban lévő árverések befejezését sem érintik.

Azt nem tudjuk, hogy vajon a kormány szándékosan hagyta-e ki a rendeletből ezeket az eseteket vagy egyszerűen a gyors szövegezési kényszerben sikkadtak el.

Magyarázatként halottuk már azt is, hogy mivel ezen esetekben a végrehajtások a járvány előtti időszakban indultak meg, felfüggesztésük nem a koronavírus-járvány miatt bajba jutottak megsegítését célozná.

Ha ez így van, reméljük, később módosítanak majd ezen, ugyanis méltánytalannak és szemellenzősnek tarjuk ezt a vélekedést.

Központi Hitelinformációs Rendszer adatai szerint 2019 év végén 1,205 millió fennálló hitelmulasztást regisztráltak a bankok, ennek viszont csak egy része került végrehajtókhoz.

Hogy a bérből és nyugdíjból való levonás hány embert érinthet, arról egyelőre nincs tudomásunk.

2019 végén még arról olvashattunk…

nagyjából tíz százalékkal kevesebb kilakoltatás volt az előző évhez képest. Ez az érték már 2018-ban is csökkent az azt megelőző évhez képest, szintén mintegy tíz százalékkal.

Ennek oka minden bizonnyal az adósok növekvő fizetési hajlandósága és képessége volt, ami a növekvő béreknek és az emelkedő munkához jutások számával magyarázható.

A jelenlegi gazdasági helyzetben már most munkahelyek elvesztéséről beszélhetünk. Amiből pedig az adósok fizetési képességének gyors erodálódása fog következni.

Fizetési halandóságról beszélni ma, szerintünk érzéketlenség, mikor a családok legfontosabb feladata az lesz, hogy étel kerüljön az asztalra és a minimálisan szükséges egyéb dolgokra is jusson pénz.

Tavaly még olyan véleményeket is hallottunk…

néhány újonnan megválasztott polgármester által kihirdetett kilakoltatási moratórium kapcsán, hogy ezek az akciók meglehetősen káros következményekkel járnak, leginkább politikai indíttatású felelőtlenségről van szó.

Mi nem politizálunk, de mégis megkérdezzük: Mi ebben a felelőtlenség? A rászorulók érdekeinek védelme, a lakhatási nehézségek kezelésére való törekvés nem lenne az emberi együttérzés egyik legfontosabb megnyilvánulása?

Az az állítás, hogy ha az egész fővárosban nincs kilakoltatás, olyan embereket is eltántoríthat az adósság rendszeres törlesztésétől, akik nem az önkormányzatnak, hanem például az egyik banknak tartoznak, logikusnak tűnhet.

Mi mégis rosszindulatú feltételezést és hűvös érzéketlenséget látunk ebben

Reméljük, hogy a jelenlegi helyzet hatására a döntéshozóink ezt átírják a fejükben. És nem csak a kihirdetett vészhelyzet lejártáig tesznek ezért.

Pedig a kilakoltatási sincs ingyen

Mivel egy kilakoltatás során is emberek dolgoznak, csupán egyetlen ilyen akció akár mintegy 170.000 forintba is kerülhet, amiben több mint 20 ember vesz részt.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha a kilakoltatott esetleg hajléktalanellátóba, a gyermekek pedig nevelőotthonokba kerülnek.

Egy átmeneti szállón egy felnőtt havonta 53.000 forintba kerül, egy intézménybe kerülő gyerek pedig átlagosan havi 170.000 forintjába kerül az államnak.

Ha egy 4 fős családot veszünk alapul, akkor ez az összeg 446.000 forintot jelent

Ennyi pénzből egy ekkora család el tudná tartani magát és még a korábbi tartozásait is tudná törleszteni.

Ha pedig egyébként a szülők rendelkeznek valamekkora jövedelemmel, akkor az is hozzáadódik a családi kasszához. Ha mondjuk ez a két kereset 100-100 ezer forint havonta, akkor ez a példánkban szereplő család mintegy 650.000 forintból gazdálkodhatna havonta.

Ésszerűbb és hatékonyabb lenne társadalmi szempontból is ezt az összeget a családok megtartására költeni.

Miért nem így oldjuk meg ezeket a helyzeteket?

A döntéshozók erre miért nem gondolnak?
Mert a bankok csak addig látnak, hogy a kihelyezett pénzüket az általuk elvárt profittal mihamarabb visszakapják. Arra nem gondolnak, hogy egy erős és fizetőképes társadalom hosszú távon magasabb hozamot biztosítana számukra a különböző banki szolgáltatások, illetve termékek igénybevételével.

A mindenkori kormány pedig látványosabban tudja felmutatni az általa biztosított szociális juttatások összes értékét.

Szóval, egyfelől a rövid távú haszon, másfelől a politikai önigazolás az ami, ezt a megoldást kizárja.

Ugye, mennyire elgondolkodtató ez?

Ha igazi együttműködést lennénk képesek kialakítani a szereplők között, egy kiegyensúlyozottabb és nyugodt életet teremthetnénk azoknak a családoknak, akik most félelemben és sokszor mély depresszióban kénytelenek élni.

Jó lenne abban bízni, hogy ez a válság, melyet a koronavírus indított be, feleszmélésre késztet majd minket az önös érdekeink állandó nyomulásából és együttműködve, józanésszel gondolkodunk a közös jövőnkről.
Azonban könnyen lehet, hogy ez – még ha oly kézenfekvő is – nem fog megtörténni.

Már eddig is jelentős volt azoknak a száma,

akik nem tudták rendesen törleszteni a hiteleiket. A tavalyi hitelfelvételi kedv fellendüléséből pedig nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a jelenlegi válság következtében a munkájukat tömegesen elvesztők miatt a nem vagy nehezen fizetők száma a moratórium után biztosan emelkedni fog.

A bankok és a követeléskezelők ki fogják várni a moratórium végét és szintes biztos, hogy azonnal megindulnak majd a tömeges végrehajtások és kilakoltatások.

Mondja, van Önnek arra az időre terve vagy csak reménykedik, hogy hátha megoldják a politikusok a problémáját vagy a bankok nagylelkűen elengedik a tartozását?

Ha úgy gondolja, szeretne megoldást a fennálló helyzetre, mire a kilakoltatási moratórium lejár, olvasson itt tovább.